Nem teszek fogadalmakat, de vannak dolgok, amiket boldogan átviszek magammal a jövő évre. Is.
Pl.: Biztos, hogy töretlen lelkesedéssel fogok gitározni, még ha tudom azt is, hogy nincs ritmus érzékem.
A papírzsepiket is biztos egy párszor a zsebekben hagyom majd és úgy mosom ki a ruhákat… kell hibákat elkövetni. Legyen ez a legnagyobb.
Előre borítékolom, hogy lesz pár lépcső, ahol megbotlok. De sima út is. Lesz min nevetni.
A fokozott minőségjelzőket és a dőlt betűket talán kevesebbet használom majd, de annál többször szeretnek papíron számolni.
Türelmesebb sem leszek jövőre, és, ha nem köt le a könyv, amibe bele kezdek, akkor is megfogom tartani.
Nem akarok jövőre megtanulni énekelni sem, és nem törlöm le a listámról a sárkányrepülést. Még ha már a gondolatától is parázok.
Biztos, hogy többször otthon hagyom a bevásárló listámat, és semmit sem veszek meg, ami rajta volt, és, ha meglátok egy lufit, gyermeki rajongással követni fogom útját.
Elfogom felejteni, hogy a porszívó szűrőit egyszerre hasznos takarítani, és biztos, hogy továbbra is két adagoknál többet fogok főzni.
Venni fogok meg több műanyag zárható edényt, azokból sosem elég és a pókokhoz pedig töretlenül beszélni fogok majd.
(…)
A mottó marad:
Ha nem próbálod meg, sosem tudod meg, hogy sikerült volna-e.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: